A szociális munka

Anglia

A szociális munka gyakorlati megjelenése Samuel Barnett (mgh.1913), London Whitechapel negyedének lelkipásztori tevékenységéhez kapcsolódik. Barnett, a londoni gyárnegyed szegényein segíteni akaró egyetemisták számára a közéjük való költözést javasolta, létrehozva ezzel az ún university settlement –et (egyetemi telep). Ehhez hasonló létesítmények jöttek létre a legtöbb angol és amerikai nagyvárosban. Itt a diákok kapcsolatba kerültek az ott élőkkel, játszótereket építettek, nyaralásokat szerveztek, könyvtárat tartottak fenn. Ez a Barnett házaspár (Samuel és Henrietta) elképzelése szerint az egyes társadalmi osztályok közötti távolság megszüntetése irányában fog hatni. A ma is létező Toynbee Hall - ban 1889-ben kezdődött a munka. A Barnett házaspár az alamizsnaosztás helyett a képzést helyezte az előtérbe a gyermekeknek vasárnapi iskolát, a felnőtteknek tanfolyamokat tartva. Ezek mellett jogi tanácsokat adtak a szegényeknek, s 1000 ember házépítését segítették. 1913-ra már 41 settlement jött létre alapját jelentve a szociális munkás képzésnek. Ugyanis Barnett hetente egyszer beszélgetett az egyetemistákkal, gyakorlati tanácsokat adva nekik a szociális munkáról, szociálpedagógiáról. Ugyanakkor nem próbálták a szegénység társadalmi okait feltárni és megoldani.

USA

1898-ben nyitotta meg Chicagóban Barnették hatására a Hull-House-t Jane Addams (1860-1935) és Ellen Gates Starr (1859-1940). Barnettékkel szemben Addams-éknek, mint diplomás nőknek elsődleges célja gyakorlati tudás megszerzése és nem s szegények megsegítése volt. Mivel az épület munkásnegyedben volt elhatározták, hogy a Hull House-t a társas élet központjává teszik. Célként a tanulás, a művelődés, valamint az életfeltételek javítását tűzték ki. Barnettékkel szemben Addams-ék sokat harcoltak a munkakörülmények javításáért, a nők egyenjogúságáért, s később a békéért.

Németországban az 1900-as évek elején Walter Classen Hamburgban alapította az első settlementet. Settlement munka egészítette ki a közületi szociális munkát Svédországban, Norvégiában, Dániában, Finnországban, Belgiumban, Hollandiában és Japánban is. A settlementek egyénre szabott szociális munkát végeztek. A védelemre szorult problémáját komplex módon közelítették meg (lakásprobléma, gazdasági, erkölcsi, egészségügyi, kulturális stb.).

Magyarország

Magyarországon a settlement mozgalom úttörőjeként alakult meg 1912-ben az Országos Szociálpolitikai Intézet Főiskolai Szociális Telep néven, s munkáját két munkáskerületben, Újpesten és Rákospalotán végezte. Közvetlen feladata az volt, hogy a fiatal értelmiségiek által végzett szociális gondozás munkáján keresztül kapcsolat alakuljon ki a munkássággal. Nevelésügyi, egészségügyi, gazdasági és jogi területre terjedt ki gondozómunkájuk. A telep egyesítette azokat a munkásvédelmi, szociálpolitikai, higiéniai és pedagógiai intézményeket, melyek a rászorultaknak szakszerű segítséget nyújtottak. A munkája során birtokába került adatokat rendezte, feldolgozta, s népszerű kiadványokban 5 nyelven megjelentette, így segítve a társadalom legszélesebb rétegeiben a szociális megértés kialakulását. Kidolgozta és kifejtette az új nevelési törekvések alapelveit, melyek a közéletben szükségessé váltak. Szociális munkásokat képzett ki. Magyarországon a fővárosi és a városi nyomortelepek felszámolása és a helyettük építendő új lakótelepek építésének elősegítése volt egyik kiemelkedő feladatuk.

A különböző államok settlementjei nemzeti szövetségekbe tömörültek, s nemzetközi szövetséget alkottak, melynek a két világháború között több kongresszusa is volt.(1922-London, 1926-Párizs, 1929-Amersfart, 1932-Berlin, 1936-Elfinsward).