Jóléti és gyermekvédelmi elképzelések-intézkedések a két világháború közötti Magyarországon

A kezdetek

A háborút és a forradalmakat követően sem a politikai, sem a gazdasági élet folytatása nem volt lehetséges a korábbiak szerint. A meginduló belpolitikai harcok minden téren felvetették a "Hogyan tovább?" kérdését.

Magyarország területében, gazdasági potenciáljában megfogyatkozva, korábbi nemzet­közi szerepét elveszítve, új lehetőségek közepette vált független állammá. Ez minden té­ren súlyos strukturális és tudati krízist okozott. Különösen fájó volt a magyarság egyhar­madának kisebbségi sorba kerülése. Mindezek után a kormányzat törekvése a területi re­vízióra és a Duna - völgyi vezető szerep visszaszerzésére mindvégig a rendszer ismérve maradt.

Az ország gazdasági létfeltételei gyökeresen megváltoztak. Míg korábban a Monarchián belül a magyar gazdaság részben független volt a világpiac hatásaitól, addig Trianont kö­vetően mind a kivitel, mind a behozatal terén szoros kapcsolatba került azzal. Mindezt a háborús vereség és kimerülés, a termelés dezorganizációja, a pénzügyi forrá­sok kiapadása, a rohamos pénzromlás, s az általános áru - és nyersanyaghiány súlyosbí­totta.

A dualista korszak végjátéka és következményei alapján érthető, hogy az új rendszer fenntartásában, elfogadtatásában és egész struktúrájában a korábbinál jóval nagyobb sze­rephez jutott a keresztény világnézet, melyet nem felekezeti kérdésként, hanem általános kultúrelvként fogalmaztak meg: "A keresztény világnézet a leg­több életenergiát fakasztó világnézet, a legnagyobb elhatározásokra képesít és egyben a legszociálisabb világnézet is, mert ugyanakkor amikor az akarat teljes szabadsággal ru­házza fel, egyszersmind megterheli a legnagyobb felelősséggel és amikor az egyént arra i­gyekszik rábírni, hogy fejtse ki minden tevékenységét, és nem korlátozza őt az érvénye­sülésben, ugyanakkor a szociétásnak, a köznek alárendeli a felebaráti szeretet elvénél és a keresztény igazság elvénél fogva. "

Előtérbe került a "Hogyan tovább?" kérdése a szociális gondoskodás területén is.  Ezt sürgette az ország állapota.

1920. július 16-án hirdették ki az 1920: XV.tc.-ket, az "árdrágító visszaélésekről", mely egy évig terjedhető fogházzal és 100 ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, továbbá hivatalvesztéssel, s a polgári jogok gyakorlásának felfüggesztésével, sőt testi fenyítéssel sújtotta az árdrágítókat.

Az 1920. szeptember 29-dikén kihirdetett, a vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb védelméről szóló 1920:XXVI.tc. az uzsora és az árdrágítás bűntettére ugyancsak botbüntetést irányzott elő, melyet azonban nem alkalmaztak.

Az "Országos Közélelmezési Tanácsot" az 1921. szept. 12-én kiadott 7325/1921.M.E.sz. rendelet hozta létre a drágaság és az élelmezési uzsora letörésére, a közélelmezés irányítására. A Tanácsot az 1924.május 31-diki 4658/1924.M.E.sz. rendelet szüntette meg.

A hadiárvákról, özvegyekről való gondoskodás szükségességét 1919-től mind kormányzati, mind ellenzéki oldalon hangsúlyozták. A nyugdíjasok, hadiárvák, rokkantak, hadigondozottak helyzetének javítása szinte minden párt programjában szerepelt.   

Az I. világháborút követően a hadirokkantak, a hadiözvegyek és árvák helyzetével több kormány-és miniszteri rendelet foglalkozott. Így intézkedtek a különböző ellátási illetékekről, járadékokról (4.740/1919., 2.700/1922, 820/1924,1.900/1924.M.E.sz.rendeletek), felállították a magyar királyi rokkantházat (104.723/1925.N.M.M.sz.r.)

Ezek mellett megpróbáltak előnyöket biztosítani számukra mind gazdasági mind társadalmi téren.(pl. földhöz jutás, állami törvényhatósági szállításnál árelőny, kérelmeik, okirataik illetékmentesek voltak, italmérési, mozgófénykép-üzemi jogosítványok kiadása terén stb.).

A földbirtokok helyesebb megoszlását szabályozó 1920:XXXVI.tc. 2.§-a első helyen rendelkezik a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák házhelyhez és földhöz juttatásáról.

A hadigondozottak anyagi támogatását próbálták elősegíteni az 1921:XIII.tc.-kel, valamint az 1925:XLVIII.tc.-kel. Előbbi egyszer fizetendő hadiváltságot rendelt el, utóbbi a rokkantellátási adót vezette be. Az adó hatályát az 1930:XLVII.tc. 14.§.-a 1935 végéig meghosszabbította.

1922. márciusában jelent meg a 2700/1922.M.E.sz.rendelet, mely a rokkantjáradékra, hadiözvegy-járadékra, nevelési pótlékra stb. szóló jogosultságot szabályozta. A rokkantügy átfogó törvényhozási rendezésére azonban csak a Gömbös kormány alatt került sor 1933-ban az 1933:VII.tc.-ben.

A hadigondozottak helyzetének átfogó törvényes rendezését az 1933:VII.tc. végezte. A törvény megállapította a hadigondozásra jogosultak körét, a pénz-és egyéb ellátásuk (gyógykezelés, művégtag kiutalása, új életpályára való átképzés biztosítása stb.) széleskörű lehetőségeit.

A hadikölcsön károsultak ügyében az 1929:XXXV.tc. rendelkezett, mely csak az 5000 korona felett jegyzőket kívánta támogatni, de a gazdasági válság a hadikölcsönök átértékelését, s az átértékelésre jogosultak körének meghatározását megakadályozta. Később az 1942:IX.tc. rendezte ezt.

Szociális gondozást támogató alapítványok

  Az 1920:XXXIV.tc. 6.§-a csak a tudományos, közoktatási és a közjótékonysági célra létrehozott alapítványoknak biztosított illetékmentességet. A közjótékonysági alapítványok egészséges, beteg, vagy testileg fogyatékos szegények védelmére egyaránt kiterjedtek. Az egészségesek kézpénzsegélyezésén több ezer alapítvány dolgozott, melyek sorába tartoztak az iskolai tandíjak kifizetésére rendeltek is. Gyakori volt a természetbeni ellátás, mely zömmel ruha és élelmiszer volt. Ezen alapítványok vagyona legtöbbször csekély volt. Az intézeti elhelyezést szolgáló alapítványok elsősorban az árvaházakat, gyermekmenhelyeket, aggok házait és a hajléktalanok menhelyeit támogatták.

A betegek támogatására létrehozott alapítványok többek között elmegyógyintézeteket állítottak fel az „Elmeháborodottak Alapja” segítségével. Szülő nők otthonait, alapítványi kórházakat, illetve ágyalapítványokat hoztak létre. Ilyenek voltak pl. a mátraházai Horthy Miklós tüdőbeteg szanatóriumban a közszolgálati alkalmazottak számára fenntartott helyek. A különböző betegsegélyező alapítványok a társadalombiztosítási kereten kívül levő szegény betegek orvosi és gyógyellátását biztosították. Ezeken túl a gyógyíthatatlan betegek számára is  tartottak fenn alapítványi menhelyt.

A testileg fogyatékosok támogatása területén voltak a legrégebbi alapítványok, ugyanakkor a bűnöző gyermekekről, a börtönökből szabaduló rabokról, a kórházakból kikerültekről csekély számú alapítvány gondoskodott.

A Magyar Vöröskereszt (MVK) önkéntes munkaerőkkel kezdte meg az I. világháború után ténykedését, de erre a munkára a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) átirányított menekült tanerőket.  Az I. világháború utáni első genfi vöröskeresztes tanácskozások a békemunkáról szóltak, mely a népbetegségek elleni küzdelmen túl a háború okozta nyomorúságok és bajok enyhítését is magában foglalta. Az MVK már 1922-ben részt vett a kerületi elöljáróságok szegénygondozó munkájában. 1925 után a munkanélküliség és az ínség emelkedésével nyert nagyobb jelentőséget szegénygondozó tevékenysége. 1927-ben kapott megbízást a népjóléti és munkaügyi minisztertől a fővárosi ínségesek összeírására.

Szociális munka

A szociális munkások 1928. évi párizsi kongresszusán a szociális munka fogalmát a következőképpen fogalmazta meg 42 ország küldöttje: „A szociális munka magába foglal minden olyan törekvést, amely a nyomorból fakadó emberi szenvedések enyhítésére irányul, - amely normális életfeltételek közé akarja visszavezetni a bajbajutott egyéneket és családokat, - amely igyekszik megelőzni a társadalmi bajokat és betegségeket, enyhíteni és javítani a rossz  szociális viszonyokat, emelni az elesettek életszínvonalát, - egyéni és kollektív szociális gondozással, törvényhozási úton, közigazgatási eszközökkel, a szociális kutatás és adatgyűjtés segítségével.”

A Magyar Vöröskereszt meghatározása szerint: „A szociális munkának a lényege a benső, személyes, egyéni kapcsolat felvétele azokkal, akik szociális támogatásra szorulnak. A szociális munka egyéniesített szociálpolitika; értelme, célja és erkölcsi indokoltsága ugyanaz, mint a szociálpolitikáé általában, csak más módszerekkel dolgozik: nem egész társadalmi rétegeket vesz védelmébe, hanem egyenként, egyénenként jelöli ki a szociális segítségre szorulók körét. Elsősorban azokat karolja fel, akik társadalmi helyzetüknél fogva nem esnek a szociálpolitikai védelem hatálya alá, egyéni helyzetüknél fogva azonban létfenntartásukat, vagy boldogulásukat a köz segítő közbelépése nélkül nem tudják biztosítani; másodsorban kiegészíti, teljessé teszi a szociális védelmet az egyéni életviszonyok messzemenő figyelembevételével azoknál, akik bár a szociálpolitikailag védett néprétegekhez tartoznak, de egyénileg az általános rendelkezéseken túlmenő támogatásra szorulnak.”

Az 1930-as évek 2. felében a városok, költségvetésük 4-5%-át fordították szociális kiadásokra. A városok szociális adóterhe a dualizmus korához képest a tízszeresére nőtt.

Városi népkonyhák 1914 előtt Budapesten, Győrött, Sopronban, Komáromban, Szegeden, Miskolcon, Zalaegerszegen és Gyulán működtek. Csak 35 városnak volt szegénygondozója a trianoni országterületen. A háborút követő tömegnyomor jelentkezése miatt mind az állam, mind az önkormányzatok alapfeladatának tekintette a szociális problémák megoldását. Az állam államsegélyekkel támogatta az önkormányzatokat, hogy a szociális szükségleteiket meg tudják oldani. Ehhez kapcsolódott, hogy a belügyminisztérium szociális szaktudással akarta felvértezni a tisztviselőket.

Szükségesnek tartották az egységes szociális gondozás kialakítását. Ez a belügy részéről. az ellenőrzés, az információk, valamint a helyzet ismerete miatt volt szükséges De fontos volt ez a helyi önkormányzatoknak is, hiszen a törvények illetve rendeletek nem határozták meg azt, hogy a települési önkormányzatoknak milyen szociális feladatokat kell ellátniuk. Így az 1886:XXII.tc. 145.§-a csak általánosságban rendelte el, hogy az önmagukról közsegély nélkül gondoskodni nem tudókról a községeknek kell gondoskodniuk. Hasonlóan általános volt a szegények és munkanélküli ínségesek támogatásának szabályozásában kiadott 172.000/1936.B.M.sz.rendelet 17 §-a, mely szerint a község köteles gondoskodni a területén tartózkodó közsegély nélkül megélni nem tudó szegényekről.

Az állam az önkormányzatokra bízta, hogy a közsegély nélkül megélni nem tudókról hogyan gondoskodnak. Ez a települések szegénygondozásában lényeges eltéréseket okozott.

Az egységes szociális gondozásra így több modell jött létre. Az egyik a P.Oslay Oswald egri ferencesrendi házfőnök által alapított ún. Egri Norma volt, mely hosszú előkészítő munka után 1927-től működött, s nem szegénysegélyezés, hanem szegénygondozás volt, s később Magyar Norma-ként élt tovább a 30-as évek második felében.

A Normának 3 fő szegénygondozó szerve volt.  Az egyik a ’Szegénygondozó Hivatal’, városi hivatal volt és az adminisztrációs ügyeket látta el. Tisztviselője a városi költségvetésből fizetett városi alkalmazott volt. A hivatalnok kapcsolatot teremtett a szegény és a hivatal között, felvéve a jegyzőkönyvet, mely a segélyezett nevét, lakását, születési helyét, idejét, vallását, foglalkozását, esetleges jövedelmét, elszegényedésének okát tartalmazta. Ezt környezettanulmány követte.

A másik a ’Szegényügyi Bizottság’, a szegénygondozás azon szerve, amely a hatóság, a társadalom és a felekezetek összefogására alakult. Elnöke rendszerint a mindenkori polgármester, tagjai a szegényügyi előadó (népjóléti hivatal vezetője), valamennyi jótékonysági egyesület, vallásfelekezet küldötte, a rendőrkapitányság vezetője, a városi tisztiorvosok, választott képviselőtestületi tagok és a szegényügy iránt különös érdeklődést tanúsító nők és férfiak. Általános irányelvek kidolgozásával, további programok indításával foglalkoztak.

A harmadik a ’Szegénygondozó Nővérek’ voltak, akik szakszerű környezettanulmányozás (külső szegények gondozása) mellett szeretetházi zárt szegénygondozást végeztek. Ez volt a hivatásos szegénygondozás. Munkájuba bevonták a világi ’Szegénygondozó Hölgyek’ - et, így a társadalom is részt vett a szegénygondozás munkájában.

Mivel a szegénysegélyezéshez pénzre volt szükség, ezért a fenti rendszert az önkéntes ’Adománygyűjtő Hölgyek’ munkája egészítette ki.

Az Egri Norma a szegénysegélyezésnek három módját ismerte: pénzbeli, természetbeni és vegyes segélyezés.

A miskolci rendszer az egységes szociális gondozásra példa:

Anya-és csecsemővédelem: védintézet, tejkonyha, anyaotthon, szülőotthon, gyermekmenhely gondozása

Gyermekvédelem: napközi gyermekotthon, gyermeküdültetés, tanköteles szegénygyermekek szociális védelme, vöröskeresztes szegénygondozók rendszeres ellenőrzése, felruházás, élelmezési segély, iskolai étkeztetés, tejtízórai.

Fiatalkorúak védelme: 14-20 éves állástalan szegény fiatalkorúak elhelyezése a köz-és magánüzemek, valamint a hatósági munkaközvetítő hivatal útján, tehetséges szegény sorsú közép-és főiskolai tanulók tanulmányi segélyezése, háztartási és háziipari foglalkoztató műhely, vasúti misszió támogatása az utazó ifjúság rendszeres védelmére, patronázs otthon támogatása, átmeneti leányotthon támogatása, házassági tanácsadó intézet

Családvédelem: többgyermekes szegénycsaládok segélyezése városi kislakások és házbérsegély útján, népkonyhai ebéd (többgyermekes anyáknak ingyen), gyermekágyi gyorssegély, közsegély, többgyermekes anyák jutalmazása

Általános szegénygondozás: népkonyhai ebéd (munkaképtelenek, átutazók részére ingyen), gyorssegély-közsegély, munkaalkalom biztosítása a hatósági munkaközvetítő hivatal bevonásával, népszálló-(helynélküli háztartási alkalmazottak otthona), szemérmes szegények segélyezése

Szociális egészségvédelem: ingyen közgyógyszer és orvosi segély, szegény betegek gyorssegélye, tüdőbetegek szociális védelme, tüdőbeteggondozó intézet és városi segélyezés (egészséges kislakás, lakbér, gyorssegély, közsegély) útján, egészségvédő (venereás) intézet támogatása, városi nyári népfürdő, ingyenes fertőtlenítés, szegény gyermekek nyári üdültetésének támogatása, szegény betegek úti segélye

Ínségenyhítő tevékenység

Magyar, ún. egri norma társadalmi segélyezés

Zárt szegénygondozás: szegényápolda, vakok intézetének támogatása, társadalmi szegényotthon segélyezése

Temetési segélyezés: szegények ingyenes temetése, elárvult szegény családok segélyezése-gyorssegély-lakbérsegély